2013. máj. 24.

A városi teherszállítás, a városi logisztika múltja Szegeden

Tisztelt Olvasó!

Az előzőekben közöltekhez csatlakozva, elkezdjük Szeged citylogisztikai múltját és a szükséges általános és a Városra értelmezhető ismereteinket közölni. Ez a folyamat sok feltétel, adottság, lehetőségek áttekintésével vezet az eredményes megoldások irányába. Schiller László – a SZAB Műszaki Szakbizottság Logisztikai Munkabizottságának hat éve tagja - tapasztalt szállítmányozási szakember. Közreműködése, a tervezett logisztikai megoldásokban segítő társ. Fogadják rövid összefoglalóját. Kérem kapcsolódásukat a témabővítéshez..

Prohászka Ottó
MLE régióigazgató
Logisztikai Munkabizottság elnök

Schiller László: A városi teherszállítás, a városi logisztika múltja Szegeden.

Az ország második legnagyobb városa már a 19. század végén próbálta, a város lakosságá-nak, és a területén működő üzemeknek, gyáraknak, malmoknak az áruforgalmát és az ellátását optimálisan megoldani. Ehhez felhasználta a már működő lóvasúti vonalakat is, és 1884-től, komoly teherforgalmat bonyolított le rajta. Lóvasúti iparvágány vezetett a Tisza  teher pályaudvarhoz, az Alföld-Fiumei Vasút állomásához, a Tisza rakpartjához, és a Csontliszt Gyárhoz. A később épült iparvágányokon keresztül, a gyárak, üzemek működéséhez szükséges alapanyagok beszállítását, illetve a kész termékek elszállítását oldották meg. Miután a város területén kiépített iparvágányok minden mérete megegyezett, az országos vasúthálózati vágányok méreteivel, így a szállítások normál vasúti vagonokban történtek. Ezáltal, egyszerre nagy tömegű, ömlesztett és darabárukat tudtak átrakás nélkül az akkor meglévő országos vasúti hálózatról a városi lóvasúti, később villamos hálózatra terelni.
A vonalhálózaton 1908-tól a személyszállításban villamos vontatásra tértek át, de a városon belüli teherforgalmat előbb gőzvontatású, később dízel vontatású, és legvégül 1953 júliusától villamos meghajtású mozdonyok vették át. Iparvágányok épültek a szén-, tüzelőanyag-, és építőanyag telepekhez, a téglagyárakhoz, a közraktárakhoz, a gőzmalmokhoz, fafeldolgozó telepekhez, a vágóhídhoz, és a gőzfürdőhöz. Ideiglenes használatra iparvágányokat építettek az épülő klinikákhoz, később a Textilművekhez, a Gázgyárhoz, és a Konzervgyárhoz. Az ideiglenes iparvágány  hálózatot használták fel a város mélyebb területeinek feltöltéséhez is, Lechner Lajos tervei alapján. Ma már hihetetlen, de 24 teherforgalmú iparvágány segítette Szeged városának ellátását. 17 állandó jellegű, és 7 darab ideiglenes „anyagvágányt” használt a város 1908 és 1971 között. Az iparvágányos kiszolgálás 1966-tól jelentősen csökkent, a feleslegessé vált vágányokat megszüntették, elbontották. 1971. december 31.-ig már csak a Szegedi Konzervgyár és a Rókusi vasútállomás között működött a teherforgalom.

Szegedi iparvágányok:
1.      Rókusi pályaudvari MÁV csatlakozás.
2.      Konzervgyár Rt.
3.      Gázgyár Rt.
4.      Közélelmezési Fatelep.
5.      Tisza Gőzmalom.
6.      Téglaégetőgyár
7.      Közvágóhíd.
8.      „Kaufmann” Fatelep.
9.      Nemzeti Hitelintézeti Fatelep.
10.  „Rózsa” Gőzmalom.
11.  Szegedi Textilművek.
12.  Szegedi Keramit és Műtéglagyár.
13.  Tisza pályaudvar MÁV csatlakozás.
14.  „Erzsébet” rakpart, alsó rakodó út.
15.  „Lippai” Fűrész és Fatelep.
16.   Szegedi Városi Gőzfürdő.
17.   Vízügyi Igazgatóság és Tápéi Hajójavító üzem.

Ideiglenes iparvágányok:
18.  Klinikai negyed, és Dóm tér építése.
19.  Klinikai negyed és a polgári iskola építése.
20.  A Tisza árterére vezetett rakodási vágányok.
21.  A Mars tér feltöltéséhez vezetett vágányok.
22.  A „Kis- Búvár-tó” feltöltéséhez vezetett vágányok.
23.  A Kálvária tér feltöltéséhez vezetett vágányok.
24.  A vásárhelyi műút építéséhez vezetett vágányok.                    

Fenti adatokat a „100 éves a szegedi villamosközlekedés” című könyvből vettem.